The Field
Kormányzás

Eladták az acélművet. Senki sem mondta meg, mit ellenőriztek

A vevő pénzügyi helyzete már 2023-ban is kérdéses volt, amikor Magyarország a Liberty Steelt választotta a Dunaferr-művek új tulajdonosának; a kétségek 2021 óta nyilvánosak voltak. 2025-re több ezer embert elbocsátottak. A város egyik mérnöke azt kérdezi, mit ellenőrzött az állam, a nyilvános adatok pedig nem adnak választ.

Ez az angol eredeti fordítása, fordítóeszköz segítségével készült. Eltérés esetén az angol változat az irányadó. Az angol eredeti elolvasása.

Javítási közlemény az angol eredetihez. Az angol eredeti 2026. november 12-i keltezéssel javítást tartalmaz Tibor Szenczy beosztásával kapcsolatban. Az angol szöveg egy korábbi változata „chief engineer” beosztást közölt; a helyes beosztás „chief mechanical engineer” egy dunaújvárosi szivattyútelepen. A javítás részletei az angol eredetiben olvashatók. Az angol eredeti, a javítási megjegyzéssel · Javítások naplója (angolul)

A dunaújvárosi Dunai Vasmű bejárata: kék betűk négy kőoszlop fölött, a tető alatt kifakult festett falkép munkásokkal és parasztokkal.
Archív fotó, 2010 júliusából: a dunaújvárosi Dunai Vasmű bejárata, az az üzem, amelyről ez az írás szól. A 2025. júniusi elbocsátásokat nem ez a kép mutatja.Fotó: Akutyambuksi, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons

Szerkesztői megjegyzés: Szenczy Tibor ezt a beszámolót a The Fieldnek adta, és jóváhagyta a végleges szöveget. Összevetettem a magyar és a nemzetközi sajtóval, két ponton kijavítottam az elbeszélését, és november 9-én megkerestem a Liberty Steelt és a magyar gazdasági minisztériumot, hogy nyilatkozzanak. Válaszukra csütörtökig, november 12-ig van idejük; ha érkezik válasz, ide fogom beírni. Ismail Abukar, szerkesztő

2025. június 23-án, hétfőn 1700 ember sorakozott a dunaújvárosi vasmű kapuja előtt, hogy megtudja: nincs többé munkája. Névsor szerint, óránkénti idősávokban hívták be őket, hogy mindenkinek személyesen adhassák át az elbocsátásról szóló iratot. A helyi szakszervezeti vezető a Telexnek azt mondta, hogy az első idősáv húsz perccel később kezdődött, estére pedig a késés három órára nőtt. Egy olvasó fényképet küldött a Telexnek: hosszú, zsúfolt sor áll a vasmű híres kapuja előtt, amely valaha a magyar ipar jelképe volt.

Szenczy Tibor nem állt ebben a sorban. Főgépész egy dunaújvárosi szivattyútelepen, amely a katasztrófavédelem által is használt ipari vizet szolgáltatja, és megvan a munkája. Sokan, akikkel együtt dolgozott, nem mondhatják el ugyanezt. Azért írt a The Fieldnek, mert úgy látja, hogy a vasmű összeomlásáról úgy beszélnek, mintha balszerencse lett volna, pedig egy döntés következménye: 2023-ban úgy döntöttek, hogy a művet a Liberty Steelnek adják, amely a Gupta család GFG Alliance nevű csoportjához tartozik. Azt mondja, nem állítja, hogy bármelyik kormány rossz szándékkal járt volna el. A kérdése szűkebb, és nehezebb elintézni egy legyintéssel: mit ellenőrzött az állam, mielőtt a Libertyt választotta, és mit kezdett azzal, amit talált?

A kérdés azért fontos most, mert a kár nem állt meg. Több mint egy évvel az elbocsátások után a 2025-ben elbocsátott nagyjából 2700 ember közül mintegy 1000 júliusig még nem talált munkát – számolt be róla a Telex. Októberben az Index és más magyar lapok azt írták, hogy a mintegy 43 ezer lakosú Dunaújváros 2027 januárjára fizetésképtelenné válhat, ha nem kap gyors segítséget a kormánytól, mert a leállás lyukat ütött a költségvetésén. Az áprilisban megválasztott kormány fizeti az üres telephely biztonságos állapotban tartását. Május 30-án kormányhatározatban utasította a gazdasági miniszterét, hogy június 15-ig értékelje a telephelyre érkezett befektetői ajánlatokat, augusztus 31-ig pedig készítsen nemzeti acélstratégiát. November 5-én a Népszabadság azt írta, hogy augusztus óta öt csoport kereste meg a minisztériumot Bulgáriából, Nagy-Britanniából, Kínából és Indiából, némelyikük az acélgyártás újraindítását és a volt dolgozók újrafelvételét javasolja, de egyiküknek sem adtak időpontot egy találkozóra. A minisztérium azt közölte a lappal, hogy a Dunaferr-csoport megmaradt részei magántulajdonban vannak és felszámolás alatt állnak, vagyonukat tehát az adósságok kifizetésére értékesítik, és a minisztérium nem lát rá ezeknek a cégeknek az adataira. A lap nem talált nyilvános jelentést az ajánlatokról. A kormány nyilvánosan nem mondta meg, hogy újraindítják-e a művet, vagy eladják.

Amit a város átélt, Tibor elmondása szerint

Tibor szerint a helyi önkormányzat nem volt felkészülve arra, hogy egyszerre több ezer ember veszti el a munkáját. A közelben működő másik nagy munkáltató, a Hankook gumigyár az ő elmondása szerint többnyire fiatalabbakat vett fel. A felkínált átképzések szerinte olyan munkákra szóltak, mint a gyermekfelügyelő, a fodrász, vagy az Aranykalászos gazda nevű gazdálkodói képesítés. Azt mondja, nő a hajléktalanok száma. És azt is mondja, hogy az emberek mintegy három évig éltek az elbocsátás fenyegetésében, és sokan attól féltek, hogy a családjuk szétszakad.

Tibor azt is kéri, hogy a 2700-as számot annak olvassák, ami: szerinte csak a 2025-ben elbocsátottakat számolja, miközben a vasmű mintegy 25 éve zsugorodik, abból az időből, amikor nagyjából 12 ezren dolgoztak benne, a munkát vesztett beszállítók és alvállalkozók pedig nem szerepelnek a hivatalos létszámleépítési adatokban. A 12 ezres számra és az alvállalkozókra nem találtunk forrást, ezért ezek az ő elmondásán alapulnak.

Néhány dolgot ellenőrizni tudtunk, másokat nem. A Hankook gyára Rácalmáson van, Dunaújváros szomszédságában, nem magában a városban, és a bővítés 450 munkahelyet ígér, de csak 2026-tól – írta a Telex 2025 júliusában; a szakszervezeti vezető akkor azt mondta, hogy az elbocsátottak közül nagyon kevesen találtak munkát. A kormány olyan képzést hirdetett, amely legfeljebb tizenkét hónapon át havi juttatást ad, a minimálbér legalább 70 százalékának megfelelő összegben. A tanfolyamok listáját nem találtuk meg nyilvánosan, a hajléktalanságról pedig nincsenek adataink, így ez a két állítás Tibornál marad.

Hogyan választotta ki az állam a Libertyt

A művet az ukrán–orosz ISD tulajdonosi csoport működtette, amely 2022 végén fizetésképtelenné vált. A céget bíróság felszámolás alá helyezte, az állam pedig mintegy 16 milliárd forintot, nagyjából 42 millió eurót fizetett hat hónap bérére. 2023 júliusában a gazdasági minisztérium bejelentette, hogy a Liberty nyert, 55 millió eurós ajánlattal, ami nagyjából 2 millióval haladta meg a minimális árat. A minisztérium nyílt és átlátható eljárásban érvényes, nyertes ajánlatnak nevezte, egy államtitkár pedig kiemelkedő sikernek minősítette az eladást. Egyik megállapítás sem mondja meg, hogy bárki mit ellenőrzött a vevőről.

Más jelentkezők is voltak. A Metinvest, az ukrán acélgyártó azt mondta, hogy kizárták, mert a minisztérium soha nem adta át a felszámolónak a szükséges nemzetbiztonsági vizsgálatot, és a pályázatot átláthatatlannak nevezte. Ez egy vesztes ajánlattevő állítása, nem megállapítás. A kormány 2024-ben azt mondta, hogy csak egyetlen érvényes ajánlat érkezett. Nyilvános versengő ajánlatot nem találtunk, így a folyamaton kívül senki sem tudhatja, mennyit értek a többi lehetőségek.

A Liberty pénzügyi helyzete nem volt titok. 2021. március 2-án az Argus Media beszámolt arról, hogy a Liberty kilépett a Dunaferrről szóló korábbi tárgyalási fordulóból. A lap forrásai a Liberty egyik hitelezője, a Greensill Capital bajaira, valamint arra utaltak, hogy a Liberty máshol is nehezen talál pénzt. Ugyanez a beszámoló azt írta, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter és Sanjeev Gupta tárgyalt az üzletről. A GFG azt válaszolta, hogy elegendő forrással rendelkezik, és az újrafinanszírozás jól halad. A Greensill még abban a hónapban összeomlott. 2021. május 14-én a brit Súlyos Csalások Nyomozóhivatala (Serious Fraud Office) vizsgálatot indított a GFG finanszírozásával kapcsolatos feltételezett csalás, csalárd üzletvitel és pénzmosás miatt. A GFG azt közölte, hogy teljes mértékben együttműködik. A Telex 2025-ben úgy számolt be, hogy a vizsgálat még tart, vádemelésről nem találtunk adatot.

Mindez nem azt mutatja, hogy bárki tudta volna, hogy a Liberty elbukik, és semmi, amit találtunk, nem mutatja, hogy bárki rossz szándékkal járt volna el; a Telex, amely közelről követte az eladást, azt írta, hogy a szándékokat nem lehet bizonyítani. De azt jelenti, hogy a „mit ellenőriztetek?” kérdésnek van mibe kapaszkodnia. 2021-ben egy magyar miniszter ott ült az asztalnál ezzel a vevővel, amikor a finanszírozási gondjai hírré váltak. Két évvel később az államnak vevőre volt szüksége, és semmi nyilvános nem mutatja, hogyan mérlegelték ezt a múltat. Tibor emlékei szerint politikusok azt mondták, hogy a Libertyt alaposan átvilágították. Kerestük ezt a nyilatkozatot, és nem találtuk. Ha valakinek megvan, a megszólaló nevével és a dátummal, közzétesszük.

Ami ezután történt, gyorsan történt. A nagyolvasztókat, azokat a tornyokat, amelyek a vasércből nyersvasat csinálnak, 2023 augusztusában állították le, egy hónapon belül azután, hogy bejelentették a Liberty győzelmét. 2024 júniusában a Liberty megkezdte az utolsó két kokszolókemence leállítását, amelyek a kemencék tüzelőanyagát állítják elő, a Telex pedig azt írta, hogy a rövidített műszakban dolgozók a fizetésük nagyjából egyharmadát elveszítették. 2024 októberére a minisztérium már azt mondta, hogy a Liberty mindent megígért, és szinte semmit nem teljesített, az állam saját hozzájárulását pedig 70 milliárd forintra tette. Novemberben egy budapesti bíróság a két fő céget felszámolás alá helyezte. A Liberty oldala, ahogy a magyar sajtóban elmondta, az, hogy a korábbi tulajdonosoktól teljes káoszt örökölt, hogy a dolgozóinak száma alig csökkent, és hogy nem jutott készpénzhez a működéshez, mert a magyar bankok nem hiteleztek. Azt is mondta, hogy újra akart indítani egy kemencét, ha a piac engedi. Az összeomlásnak más okai is voltak: a gyenge acélárak, az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátási díjai és a korábbi tulajdonosok kudarca.

A kormány két álláspontja kényelmetlenül áll egymás mellett. 2024 márciusában egy államtitkár azt mondta, hogy a Liberty nélkül ma nem lenne vasmű. 2024 októberében a minisztérium azt mondta, hogy a Liberty nem teljesített. Mindkettő igaz lehet. Egyik sem magyarázza meg, miért éppen a Liberty lett a választás, és nem találtunk olyan nyilvános iratot arról, mit ellenőriztek a vevőről, sem számvevőszéki jelentést, sem parlamenti vizsgálatot, amely ezt megtenné.

Tibor beszámolójának két pontját ki kell javítani, és ezt meg is tettük ahelyett, hogy megismételnénk őket. Romániára hivatkozott, ahol a Liberty átvette a galaci (Galați) acélművet, mint egy másik esetre, amikor egy kormány azután választotta a Libertyt, hogy Magyarország gondjai már láthatók voltak. A dátumok ezt nem engedik meg. A Liberty a Galacot 2019-ben vásárolta meg, négy évvel a Dunaferr előtt, az ArcelorMittal eladásában, az Európai Unió versenyfeltételei mellett, és Galac ma fizetésképtelen, eladása nem dőlt el. Az akkor megvásárolt telephelyek szakszervezetei figyelmeztettek Gupta pénzügyeire, ahogy az industriAll szakszervezeti szövetség 2024-es közleménye írja. Tibor hozzáteszi, hogy Galac megérdemel egy második pillantást, és jogosan kéri. 2025 novemberében bukaresti ügyészek rajtaütést tartottak a Liberty galaci művében és irodáiban egy olyan ügyben, amely azokkal a tanúsítványokkal való kereskedelemről szól, amelyek egy üzemnek szén-dioxid kibocsátását engedélyezik – számolt be a GMK Center. A Liberty azt közölte, hogy határozottan tagad minden jogsértést, és a román jogszabályoknak megfelelően járt el. Vádemelést nem találtunk, és semmi, amit találtunk, nem köti ezt az ügyet a Dunaferrhez; Tibor sem állítja, hogy összefüggne. Egy vevőt kiválasztó magyar minisztériumnak azonban ez okot ad arra, hogy megkérdezze, hogyan vezette a vevő a már birtokolt üzemeit.

A második az újraindítás. Tibor azt mondja, hogy az új kormány újra akarja indítani a vasművet, és kételkedik abban, hogy ez műszakilag lehetséges. Nem találtunk újraindítási tervet a májusban hivatalba lépett kormánytól. Az újraindításról szóló beszéd az előző kormánytól származott, 2026 elején. Az új kormány finanszírozta a telephely fenntartását és stratégiát rendelt, augusztus óta pedig magánbefektetők tettek javaslatot a minisztériumnak. A Népszabadság azt írta, hogy egyesek az acélgyártás újraindítását javasolják, és hogy az ezekben szereplő összegek nem kötelezettségvállalások. A kételye egy mérnök véleménye, és egybevág a sajtóban megjelentekkel: a Telex olyan szakembereket és volt dolgozókat idézett, akik szerint ha a kokszolókemencék egyszer kihűlnek, nem lehet őket újraindítani, és az acélgyártás ércből a telephelyen már fizikailag nem lehetséges.

Amivel a városnak tartoznak

Az a város, amely elveszítette legnagyobb munkáltatóját, jogosult látni az aktát. Ez azt jelenti: az ajánlatok értékelését, a nemzetbiztonsági vizsgálatot, amelyet a Metinvest szerint megtagadtak tőle, azokat az ellenőrzéseket, amelyeket a Liberty pénzügyeiről végeztek, a külügyminiszter és a tulajdonos közötti kapcsolatokat, valamint egyetlen őszinte végösszeget arról, mennyit költött az állam. A minisztérium szerint 70 milliárd forintot; a Telex nagyjából 100 milliárdot számol. A különbség önmagában is ok a nyilvánosságra hozatalra. Az is jár a városnak, hogy világos számadást kapjon a most asztalon lévő ajánlatokról. A kormányhatározat június 15-ig adott időt a miniszternek az értékelésükre, nyilvános jelentés nem ismert, az ajánlattevők pedig azt mondják, hogy nem kapnak találkozót.

2025. június 23-án a várossal, név szerint, egyenként közölték, mit döntöttek. Hogy miért, azt azóta sem mondták meg neki.